A (triglicerid) biodízel fogalmával már évek óta ismerkedünk, azonban közelebbi tapasztalatunk itthon még nincs erről az üzemanyag-féleségről. Nyugat-Európa több országában - például Németországban vagy Ausztriában is - forgalmaznak növényi eredetű motorhajtóanyagot, azonban valószínűleg kevesen tudják, mi is ez a termék valójában.

A biodízelről bizonyára többeknek eszébe jut a megújuló erőforrások, a növényolaj, illetve növényolaj-származékok üzemanyagként való felhasználása.

A legkedvezőbb tulajdonságú olajnövények közé sorolhatjuk a repcét, a napraforgót, a szóját és egyes pálmafajtákat. Az európai kontinensen az éghajlati viszonyokból adódóan elsosorban a repce és a napraforgó termeszthető. Ezekből készül a biodízel.

Ismereteink szerint azokban az országokban, ahol már hagyományai vannak a bioüzemanyag használatának, nemcsak a tiszta repceolaj-zsírsav-metilésztert nevezik biodízelnek, hanem annak gázolajjal alkotott keverékét is. Arról pedig megoszlanak a vélemények, hogy milyen arányban kedvező a keverékképzés.

Szakértők szerint amennyiben 5 százalékban keverik be a repceolaj-zsírsav-metilésztert, akkor a dízelmotorok semmiféle átalakítást nem igényelnek az üzemeltetéshez, a keveréket pedig ugyancsak környezetbarát bioüzemanyagként ismerik el. Máshol az a gyakorlat alakult ki, hogy 65-70% gázolajat tartalmazó keveréket készítenek, és ezt tekintik biodízelnek. A tiszta biodízel könnyű oldószerként viselkedik, ezért használatakor az erre nem engedélyezett és eddig kizárólag dízellel üzemeltetett járművek esetében tekintettel kell lenni bizonyos szabályokra, és el kell végezni néhány apróbb átalakítást, elsősorban a gumicsövek, tömítések cseréjét.

A kormány külön rendeletben szabályozta a bio- és más megújuló üzemanyagok közlekedési célú felhasználásának szabályait.

A biodízel tartalmú gázolajnak meg kell felelnie a hatályos EN 14 214:2003 szabvány előírásainak.